26 éjszaka - Erotikus kalandok

16.

Csajozási és pasizási tanácsok

- Kérem, értse meg - mondtam Miss Greenglassnek -, hogy szó sincs különleges kikötésről. Már többször is megegyeztünk abban, hogy a fogadásunk szabályai nem zárnak ki egy nőt egyszerűen csak azért, mert van szerencsém még azelőttről ismerni - akármilyen közelről is -, hogy megkötöttük volna a fogadást.
- Ez technikai értelemben igaz is, Mr. Walling - bólintott Miss Greenglass.
- Ön viszont nemrégiben egyetértett velem abban, hogy mivel tengernyi nő létezik, akivel erotikus kapcsolatban állt a múltban, ez lényegesen megkönnyíti a dolgát. Ráadásul kijelentette, hogy a teljesítés ideje alatt megpróbálja korlátozni magát azokra a nőkre - legyenek akármilyen kevesen is -, akik nem esnek bele ebbe a kategóriába. Szándékosan nem vettem tudomást a finoman adagolt gúnyról.
- Nagyon jól tudja, Miss Greenglass, hogy mit mondtam. Azt, hogy merő szívjóságból és dacára annak, hogy a szabályok nem írják elő, megpróbálok olyan nőkre összpontosítani, akikkel korábban még nem élveztem a testiség örömeit. És így is tettem.
Az előrehaladásom valamennyi állomását új nőkkel teljesítettem azóta a beszélgetés óta. Sőt, tulajdonképpen a kezdet kezdetétől fogva mindössze egyetlen hölgy akad, aki korábban a szeretőm volt - Belinda. És még ez az egy is - bizonyára emlékszik rá - eléggé speciális körülmények között történt. Miss Greenglass nem válaszolt. De ő úgy tudott hallgatni, hogy az felért egy ünnepi szónoklattal.
- Ugyanakkor - folytattam -, határozottan tisztáztam, hogy ez nem abszolút követelmény, és előfordulhatnak olyan esetek, amikor eltekintek az alkalmazásától. Emlékszem, hogy direkt kihangsúlyoztam Xanthippe esetét, akit remélem megtalálok, még mielőtt foglalkoznom kell az X betűvel.
- Ha eljut odáig! - figyelmeztetett Miss Greenglass.
- Ne féljen, eljutok! - intettem.
- Most itt van Phyllis esete. Mint azt ön is tudja, Miss Greenglass, a roppant vonzó Mrs. Dilsey szüntelenül háborgat a telefonjaival, valahányszor a férje üzleti útra indul. Régóta szokásunk, hogy ilyen alkalmakkor eltöltünk együtt egy-egy szenvedélyes éjszakát. Attól tartok, szegény Phyllis már így is teljesen összezavarodott, sőt talán meg is sértődött a tengernyi mentegetőzés és kifogás miatt, amelyekkel a fogadásunk kezdete óta próbáltam lerázni. Bár nem ő a legokosabb nő a földön, de kezd gyanakodni, és...
- Különösen, mióta maga elcsábította az unokahúgát a Szabadság-szobor tetején, gyakorlatilag az orra előtt - szúrta közbe Miss Greenglass.
- Az elég sokat rontott a helyzeten - ismertem be.
- És most, végre eljött Phyllis számára a lehetőség. Abban a helyzetben vagyok, hogy csillapíthatom a gyanakvását - és testének lángolását mialatt megteszem a következő lépést az ön teste felé. Számomra csupán udvariasságnak tűnik, hogy a kedvére teszek egy hölgynek. Miss Greenglass az egyik igen jellegzetes pillantásával jutalmazott.
- Milyen végtelenül kedves magától! - mondta szárazon.
- És persze jelentős megkönnyebbüléssel jár, hogy ezzel egy időre levakarom magamról - mondtam.
- Szóval, csak azt akartam megértetni magával, hogy egyetlen szabályt sem szegek meg. Phyllis tökéletesen törvényes P betűs hölgy, oké?
- Ha annyira biztos a dologban, Mr. Walling, akkor most miért magyarázkodik nekem? Nem lehet, hogy a jelen helyzetben éppenséggel ön az, akinek kifogásai vannak Mrs. Dilsey alkalmasságát illetően?
- Szó sincs róla! - mondtam határozottan.
- Egy cseppnyi sincs. Csupán szerettem volna megelőzni minden egyes kifogást, amely téves értelmezéseken alapul. Ez minden. Csak tisztázni akartam a helyzetet!
- Értem - mondta Miss Greenglass, és visszafordult a számítógépe felé.
- Ez esetben teljes egészében az ön lelkiismeretére bízom a dolgot, Mr. Walling.
- Ennek semmi köze a lelkiismeretemhez! - mondtam.
- Köszönöm, a lelkiismeretemmel minden rendben. Teljesen tiszta!
- Ha ön mondja, Mr. Walling! - bólintott Miss Greenglass és nekilátott a gépelésnek. Ahogy már korábban is említettem, ez a nő néha az őrületbe kergetett. Phyllis volt az utolsó nő, aki megtisztelte korábban igen forgalmas ágyamat, mielőtt belevágtam volna a folyó kalandba. A kedves olvasó bizonyára emlékszik még rá. Ő volt az, aki mellett felébredtem azon a reggelen, amikor megkötöttem a végzetes fogadást Miss Greenglass-szel. Phyllis a harmincas évei elején járt. Pazarul formás testű nő, rövid, göndör, szőke hajjal. Általában jó volt a kedve. Rámenős típus, nyitott és izgató úgy az ágyban, mint az ágyon kívül. Majdnem olyan mohón kívántam ágyba bújni vele, ahogy ő velem. Legalábbis azt hittem. Elvittem vacsorázni, aztán hozzám mentünk, ahol egyenesen a hálószoba felé vettük az irányt. Phyllis jól ismerte a járást.
- Olyan rég volt már, Steven - sóhajtott és a karjaim közé vetette magát.
- Tudom, de az egész éjszaka a miénk, hogy bepótoljuk - válaszoltam, és megcsókoltam. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk. A teste összeolvadt az enyémmel, és szorosan öleltük egymást, miközben a nyelveink összetalálkoztak és egymásba fonódtak. Rám tört az édes, ismerős érzés, amint feszes melle a mellkasomnak préselődött, a hasa az enyémen lüktetett, az alsótestét az enyémhez szorította, miközben halkan felnyögött, a nyelvemmel a szájában. A kezem végigsiklott a hátán, és rátalált a remekbe szabott fenékre. Gyengéden megmarkoltam, ő pedig élvezettel ficánkolt a szorításomban. Semmi sem hatott a férfiasságomra gyorsabban, mint Phyllis fogékonysága, és tudtam, hogy kész vagyok...
Várjunk csak egy percet! A férfiasságom közel sem ágaskodott annyira, amennyire vártam. Vagy legalábbis nem voltam annyira kész. Ez kissé nyugtalanító volt, de korántsem aggasztó. Még csak a dolgok elején tartottunk. Amikor végül szétváltak az ajkaink, hogy levegőt vegyünk, felkaptam Phyllist és az ágyra fektettem. Ismét csókolóztunk és elkezdtem kigombolni a blúzát. Tudtam, hogy a pompás test látványától pillanatok alatt megkeményedem, és érezni fogom az ismerős lüktetést. Phyllis kilazította a nyakkendőmet, és lehúzta rólam.
Forró csókok és gyengéd simogatások közepette levetkőztettük egymást. Miután levettem róla a melltartót, a feszesen álló, nyálcsordító mellekben gyönyörködtem, amelyeket mindig is roppant izgatónak találtam. Pontosan olyan mesés látvány volt, ahogy az emlékeimben élt. Odahajoltam, hogy megcsókoljam az egyiket, és amennyire csak tudtam, a számba vettem. Gyengéden körbefuttattam a nyelvemet a kemény, vörös mellbimbón. Phyllis zihálni kezdett és belemarkolt a hajamba.
- Ó, igen, Steve - nyögte -, ó, istenem! Tényleg „ó, istenem”! Mi a fene folyik itt? Phyllis éppoly pompás, szexi és mohó volt, mint mindig, és ugyanúgy kívántam őt, de a testem ernyedtnek és vonakodónak tűnt. Egy halvány, kellemetlen gyanakvás kezdte befészkelni magát a gondolataimba. Lehetséges, hogy valami megmozdult a lelkiismeretem mélyén - a lelkiismeretemben, amelyre Miss Greenglass olyan sportszerűtlenül hivatkozott -, és ez a dolog problémát okozott? Lehet, hogy kétségeim támadtak? Lehet, hogy tényleg nem viselkedem tisztességesen a fogadás kapcsán? Nem! Abszolút nem! Teljes mértékben hittem az igazamban, ahogy el is magyaráztam neki, hogy jogom van Phyllisszel tölteni az éjszakát. Nem lehettek kétségeim. És mégis...
Miután levetkőztettem a hölgyet, és rólam is lekerült a ruha, az ágyra vetettük magunkat. Hiába simogattuk, csókolgattuk egymást, és adtuk át magunkat az érzéki kéjvágynak, képtelen voltam teljesen harckész állapotba kerülni, és nem tudtam kisöpörni az agyamból Miss Greenglass szigorú, elitélő arcát. Az isten verje meg azt a nőt! Elszántan összpontosítottam minden figyelmemet Phyllis lágy, tejfehér bőrére. Már folyamatosan nyögdécselt. A keze és a szája felderítette a testemet, ahogy én az övét. Hamarosan, elkerülhetetlenül ráébredt, hogy a merevedésem korántsem nyilvánul meg a maga szokásos erejével. Halk, meglepett hangot hallatott, majd közelebb siklott hozzám.
Az egyik lábát átvetette a csípőmön és érzékien vonaglott, miközben az ajka az arcomat és a nyakamat cirógatta, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy felfűtse lagymatag vágyamat. Én is igyekeztem. Tudtam, hogy nem Phyllisszel van probléma. Sosem tudtam megunni buzgó kéjvágyát, ráadásul réges-rég nem bújtunk össze. Aztán felrémlett bennem, hogy mióta Phyllis utoljára nálam járt, nem is fordult meg más nő az ágyamban. Gondolkodni kezdtem. Amint azt önök is láthatják, a gondolataim csapongtak, miközben Phyllis vonagló testét tartottam a karjaimban, azaz egy olyan páratlan jelenséget, amit talán csak Miss Greenglass múlhatott felül.
Beugrott, hogy bizony hosszú idő telt el azóta, hogy egyáltalán ágyba bújtam valakivel. Elkezdtem visszagondolni a közelmúltra. Opal nem engedett az ágya közelébe, egy karosszékben hancúroztunk. A Nancyvel (és társaival) esett kaland egy nappali szőnyegén zajlott. Azt megelőzően Marciával a díványon, Li Mait egy kicsi, kemény asztalon tettem a magamévá… Katherine-t egy vécéfülkében. A J-hölgy a limuzinja hátsó ülésén lett az enyém. Irene a Szabadság-szobor tetején.
Ó, megvan! Vissza kell mennem, egészen Hittel Áldott Maiyig. Akkor csináltam utoljára ágyban. Különös! Már majdnem elfelejtettem a hajlékony, ifjú hölgyet, angyali arcával és ördögi testével. Ekkor rá gondoltam. Emlékeztem a fáradhatatlan fesztelenségére, ahogy bemutatta rajtam a trükkjeit, amelyeket a nővérével együtt a vén szélhámos, Journemayne tiszteletes öregecske testén szokott gyakorolni. Emlékezetembe idéztem, hogyan tekergette alattam érzéki csípőjét, mint a golyóscsapágyat, hogyan szorította satuként a derekamat a lábaival, és hogyan sikoltozott orgazmus közben (ő volt a leginkább orgazmusra kész nő, akit valaha is ismertem), hogy már attól féltem, a szomszédok kihívják a rendőrséget. Ahogy ezeken a dolgokon elmélkedtem, a vérem, amely olyan lustán pumpálódott végig a vénáimon, hirtelen száguldani kezdett, és a vágy, amely eladdig elkerült, kezdte kifejezni magát, cseppet sem bizonytalan megjelenési formában. Phyllis megérezte és boldogan dorombolt a fülembe, majd erősen hozzám préselte az alsótestét.
- Ó, Steven! - lihegte, és lecsúszott rajtam, hogy megvizsgálja azt, amiről teljesen természetesen feltételezte, hogy ő idézte elő. Felrémlett bennem az ifjú Maiy tapasztalt keze, és hogy az ujjai hogyan...
De ez nem volt tisztességes. Rákényszerítettem magam, hogy kisöpörjem a fejemből Hittel Áldott Maryt. Most, hogy az átmeneti késlekedést magam mögött tudhattam, foglalkozhattam a szőke barátnőm által nyújtott különleges élvezettel - dacára Miss Greenglassnek, akire szintén nem akartam gondolni. Elszántan igyekeztem nem gondolni az asszisztensemre, miközben Phyllis elismerő nyögdécseléssel simogatta a keménységemet, és ennek nyomán...
Nos, nem feszült egész pontosan, de éreztem bizonyos mértékű lüktetést… Bár talán nem a megszokott erővel. Sőt, egy kicsit mintha össze is húzódott volna… Phyllist bizonyára ugyanúgy meglepte a dolog, mint engem, de nem adta fel. A megfelelő helyzetbe csúszott, és munkára fogta édes, gyengéd ajkait. Kétség nem fér hozzá, tudta mit kezdjen a szájával. Az ajkai lágyak és melegek voltak, és a nyelvét is jól ismertem. És imádtam azt, amit csinált. Pontosabban gondolatban imádtam. A fenébe is, a lelkem is imádta. Hanem a testem...
Hát ez már nevetséges volt! Koncentráltam. Behunytam a szemem, hogy jobban összpontosíthassak. És hirtelen másik szájra, másik ajkakra gondoltam. Katherine járt az eszemben, az elbűvölő utaskísérő, amint előttem térdel a repülőgép parányi mosdófülkéjében, és arra készül, hogy a mennyországba repítsen lehetetlenül hosszú, mozgékony nyelvével, mielőtt vonakodva visszautasítom a szolgálatkészségét. Az emlékképtől ismét életre keltem.
Phyllis élvezettel nyögdécselt, és mélyen a szájába vette újjáéledő férfiasságomat. Nekem meg beugrott egy másik, hasonló élmény. A kistermetű teniszjátékos, Dolorosa, akinek tökéletesen atlétikus testét először a zuhanyzó falának támasztva ízleltem meg, a teniszcentrum női öltözőjében. A lány aztán a hátamra fektetett, és forró ajkaival új életet lehelt belém, majd ugyanazzal a céltudatos elszántsággal eljuttatott a csúcsra, bevetve minden tapasztalatát és a teljesítmény puszta örömét, amelynek segítségével az ellenfeleit is legyőzte a pályán.
Az élvezetes emlékek a legpozitívabb hatást váltották ki belőlem. Olyannyira, hogy veszedelmes közelségbe kerültem ahhoz, hogy idő előtt megkönnyebbüljek. Azt viszont pokolian sajnáltam, hogy Katherine-nel nem kerültem hasonló helyzetbe. Hanem Phyllis, aki sokkal bölcsebb volt a testiség terén, mint bármely más területen, abbahagyta, mielőtt a folyamat visszafordíthatatlanná vált volna. Fölém lendítette magát és elhelyezkedett rajtam, lovagló ülésben.
Merevségemet a lába közé, a mohó nyílásba irányította, miközben lassan lejjebb eresztette az alsótestét, hogy teljes hosszamban befogadjon. Ebben az állapotban hirtelen eszembe ötlött, hogy pontosan így szórakoztunk azon a reggelen is, amikor Miss Greenglass felhívott az irodából, és...
Hé, állj! Ez nem lesz jó! Ez rossz emlék. Ha nem vagyok elég óvatos...
Ismét behunytam a szemem. És hirtelen Belinda ágyán feküdtem a monte-carlói kastélyban, ahol a gyönyörű nő a derekára gyűrt estélyiben, szétvetett lábakkal ült rajtam, miközben a vacsoravendégek a földszinten szórakoztak. Mélyen magába fogadott, és keményen, állandó ritmusban lovagolt rajtam, azzal a szándékkal, hogy mindkettőnket gyorsan eljuttasson a kábító élvezetig, mert sietnie kellett vissza, a vendégekhez. Sima, meztelen lábát simogattam, majd felnyúltam, hogy megfogjam a melleit. Lágy húst és kemény, előreálló mellbimbókat tapintottam. De Belinda félig fel volt öltözve...
Nancy, ugrott be a kép. Alig néhány nap választott el a gátlástalan, vörös hajú tüneménytől. Ő volt Nimfó Nancy, ahogy a félje hívta. Vele a nappalijuk kellős közepén gabalyodtunk egymásba, miközben férje nézett minket, és a házibarát a színfalak mögött várakozott. A melleinél fogva tartottam, és hallgattam, amint liheg, nyögdécsel, és levegő után kapkod, miközben a teste fel-le járt, és emlékeztem, hogyan...
- Ó, Steven - nyögött Phyllis -, ó, istenem, Steven, igen… ez csodás...
Kinyitottam a szemem. Igen, Phyllist láttam. Az arca kipirult és kissé eltorzult a szenvedélytől, a haja kibomlott és szanaszét állt, pompás keblei vadul ugráltak. Elképesztően szexisen nézett ki, és pokolian jó érzést okozott. Ő volt az egyik legizgatóbb nő, és boldog voltam, hogy vele lehetek. Dacára Miss Greenglass szőrszálhasogató kifogásainak, amelyek...
A francba!
- Igen, Steven, ó, istenem, olyan jó… ó, kedves!
Megint becsuktam a szemem. Ki mondta ezt? Igen, megvan! Eszembe jutott: Christine. Az édes, szinte szűzies, tizenkilenc éves szöszke, akivel régóta esedékes szerelmeskedésünk végül az irodában teljesedett be, egészen pontosan Miss Greenglass íróasztalán.
- Ó, kedves, kedves - lihegte, és a körmeivel a hátamat szántotta, miközben feszes feneke ritmikusan csapkodta az asztal kemény felszínét, ahogy vonaglott alattam.
- Ó, Steve, erősebben, igen kedvesem, most… ó, istenem, ezt imádom, igen...
Az emlékezés felszította bennem a lángot. Ülő helyzetbe toltam magam és a hátára fordítottam Phyllist. Egy pillanatra megszakítottam gyönyörteli kapcsolatunkat, amíg elhelyezkedtem fölötte.
Így történt Christine esetében is, leszámítva azt, hogy akkor a puha ágy helyett kemény fa felszín volt pumpáló testünk alatt. Erről viszont egy nemrégiben lezajlott másik kaland és egy másik asztal jutott az eszembe. Ez az asztal a bájos kínai hölgy, Li Mai tulajdonát képezte, és az étterme raktárhelyiségében állt. Li Mai kiáltásai sokkal kifejezőbben hatottak, mivel az erőteljes angol obszcenitásokat kihangsúlyozta az akcentusa. És hosszú lábait a derekamra fonta, hogy még mélyebbre húzzon magába. Finom, hajlékony teste olyan erővel ívelt fel és olyan hevesen vonaglott, hogy alaposan rácáfolt kifinomult karcsúságára.
Phyllis folyamatosan nyöszörgött, ahogy állhatatosan és erősen döfködtem. Izzó gyönyört okoztam neki és magamnak is. Az elődei emléke vezette a mozdulataimat. Érdekes módon ugyanolyan hangon nyöszörgött, mint az unokahúga, Irene. Ő akkor adta ki ezt a hangot, amikor hátulról beléhatoltam a Szabadság-szobor legtetején, miközben Manhattan látványát szemlélte. Számomra az a látvány kevésbé volt emlékezetes, mint Irene ruhájának képe, amint felfelé lépked a meredek csigalépcsőn. Érezni véltem, ahogy a kerek, finom popsi az altestemnek préselődik, és a formás, hetyke mellek a tenyerembe simulnak.
Felidéződtek bennem a magas, nyávogó hangok, amelyek olyan élénken éltek az emlékeimben, hogy szinte kristálytisztán hallottam őket. A nyöszörgés nyögdécselésbe, aztán rekedt, ziháló kiáltozásba fordult, amikor Phyllis az aznapi első orgazmusában rázkódott. A tetőponton hallatott sikolyai eltértek Irene hasonló helyzetben kiadott hangjaitól. Sokkal inkább olyan volt, mint… Mint Bettyé, a kéjvágyó boszorkányé, aki csaknem végzetes hatással volt a fogadásomra. Viszont az ő társaságában fogyasztottam el az eddig legszexisebb gyorséttermi vacsorát...
Egyebek mellett. Ez az emlék keményen és készen tartott, mialatt Phyllis az orgazmust követően visszanyerte az erejét. Nyögdécselve kapkodott levegő után. Az ilyesmi az ő esetében sosem tartott sokáig. Néhány másodperccel később négykézlábra állt és azt kérte, hogy másodjára hátulról közeledjek felé. Sietve teljesítettem a kérést, és már jött is a következő emlékkép. Betty barátnője, Edna járt a fejemben, amint előttem térdel, popsija magasan a levegőben és a fejét Betty combjai közé fúrja.
Aztán eszembe jutott Fém Forrester, a tévés hölgy, amint közösülés közben azt képzeli maga elé, hogy hatalmas férfiközönség kíséri figyelemmel. Abigailre gondoltam, a Brooks Brothers apró öltözőfülkéjében, amint részben roppantul élvezi saját, ifjúi szenvedélyét, részben pedig megdöbben miatta, és úgy próbálja elfojtani a sikolyait, hogy az ajkát az enyémre tapasztja. Ezek a képek cikáztak át az agyamon, miközben Phyllis tekergő, rázkódó, előre- hátra lengő testébe kapaszkodtam. És ezúttal, amikor ő ismét a csúcsra ért, én is belerobbantam a gyönyörbe.
Kifulladva zuhantunk egymás mellé az ágyra. Persze tudtam, hogy még hosszú éjszaka áll előttünk. De nem aggódtam. Szerencsére - ahogy Miss Greenglass szokta emlegetni - tengernyi nő volt a múltamban. Biztos voltam abban, hogy az emlékeim átsegítenek a gondokon. Amikor reggel felvettem az ágy mellett álló telefont, erőteljes deja vu érzés tört rám. Befutott Miss Greenglass szokásos reggeli hívása, amelyben arról informált, hogy megérkezett a földszinti irodába.
- Hamarosan lent leszek, Miss Greenglass - mondtam neki.
- Pillanatnyilag kissé elfoglalt vagyok.
- Felteszem, Mrs. Dilsey miatt - mondta Miss Greenglass, eléggé hűvösen.
- Természetesen. Nem tudom, észrevette-e, Miss Greenglass, hogy történetesen azon a napon, amikor megkötöttük a mi kis… khm… egyezményünket...
- Igen, valóban emlékszem, Mr. Walling - szakított félbe Miss Greenglass szokatlanul éles hangon.
- Nagyon is jól emlékszem. És azzal is tisztában vagyok, hogy ez a megismételt kaland cseppnyi lelkiismeret-furdalást sem okozott önnek az egyezményünket illetően.
- Lelkiismeret? - kérdeztem ártatlanul.
- Nem sértettem meg a szabályokat, Miss Greenglass, nem szegtem meg az előírásokat. Miért gondolja, hogy lelki aggályaim lennének?
Volt néhány dolog, amiről Miss Greenglassnek sem kellett tudnia.

fel